IT-világ

Talán még nem volt olyan régen, hogy emlékezzünk rá: a Nokia Lumia 920 csúcsmobil bemutatásánál csúnyát hibáztak a cégnél, a leforgatott reklámfilmben ugyanis - ami azt volt hivatott bemutatni, mennyire jó a telefon kamerája - egy igen durva hibát hagytak a készítők, így az egész cég szavahihetősége borult.

Hasonlóan érdekes képet posztolt ki szerda este Facebook-oldalára a Samsung Magyarország. Mostanában a Galaxy S4-es telefon kameráját igyekeztek/nek reklámozni, és rávilágítani: mennyivel jobb képeket készít ez a készülék, mint a piacon lévő hasonlók (és igen, itt az iPhone-okra gondolnak).

Na, ehhez képest sikerült egy olyan képet kiposztolni, amin egyértelműen látszik, azt a képet nem ott és akkor - uram bocsá' - azzal a készülékkel csinálták, amit épp reklámozni szeretnének. Bár jómagam kifejezetten szeretem a Samsung termékeket, emiatt egy igen nagy fekete pontot húztam be a gyártónak. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen manipuláció után az emberben azért csak ott motoszkál a kérdés: tényleg annyit tud a kamera, mint amennyit ígérnek? Mert értem én, hogy a reklámban szépítünk dolgokat, de így azért nemár.

Alig két hónapja gyötört a kérdés egy új televízió vásárlása kapcsán, hogy akkor vajon milyet: okos legyen, vagy inkább 3D-s? Persze az igazi tech-es azonnal rávágná, hogy mind a kettőt, de mivel költségvetési szempontól megvolt a limit, így ez nem tűnt kivitelezhető opciónak. Ráadásul - bár rajongok az újdonságokért - az a típusú ember vagyok, aki ha beszerez valami újdonságot, akkor arra igyekszik vigyázni, hogy a garanciaidőn túl is bírja a készülék a terhelést. Végül néhány átagyalt óra után győztek az ész érvek: legyen inkább okos. Most látom csak, mennyire jó volt a döntés.

Kedden jött a hír, hogy Észak-Amerika legnagyobb sportcsatornája, a világ legtöbb régiójában jelenlévő ESPN az év végén befejezi a különböző sportesemények 3D-s közvetítését. Azon túl, hogy a cég számára ez egy költséghatékony megoldás, a döntés jelentősen túlmutat önmagán. Nem tudom, rajtam kívül ki hogy van vele, de számomra - még - nem élvezhető egyetlen 3D-s film és adás sem. Szemüveges ugyan még nem vagyok, de talán pont ezért: rendkívül zavaró tud lenni, hogy egy plexin keresztül kell nézni a vászont, vagy a készülék képernyőjét. Ráadásul annyival nagyobb élményt nem is ad egy ilyen technikával levetített film, mint amennyivel mondjuk kényelmetlenebb.

De visszatérve a hírre: nemcsak a televíziózást, hanem magát a készülékek piacát is átírhatja a döntés. Hosszú távon ugyanis úgy tűnik, másoknak sem jött be a 3D-s élmény, különben nem kellett volna beszántani az ESPN-nek sem saját gyermekét. Ha pedig a TV nem ad olyan műsort, amit a házi készüléken élvezhetünk így, akkor költeni is egyre kevesebben fognak a filmgyárak 3D-s alkotásaira. Már ami a házimozizást illeti.

És itt jön be az, hogy miért is döntöttem végül az okostévé mellett. Bár a mobil és a laptop mellett egyelőre nem érzem, miben tudna nekem többet nyújtani egy ilyen készülék, mint egy sima LED, ugyanakkor nem tartom elképzelhetetlennek, hogy hamarosan készül valami olyan app, ami azonnal felnyomja nálam is az élvezeti faktort. A most árult 3D-s tévéhez viszont 10 év múlva is ugyanúgy szemüveget kell majd hordani. De akkor mi a helyzet? Teljesen meghal a 3D-s televíziózás?

Nem, vagy legalább is nem hinném. Bár az otthoni 3D-s tévézés mint olyan egy időre eltűnhet a piacról, reményeim szerint inkább a fejlesztőknek ad lökést, hogy olyan technikát állítsanak elő, ami úgy adja a térhatást, hogy ahhoz már nem kell szemüveg. Nos, akkor fogom majd lecserélni én is a frissen szerzett okostévét.

Az automatikus fordítás opcióval sok vicces dologba lehetett már belefutni a zinterneten, de hétfőn egy igazi klasszikusba sikerült belefutni. Avagy milyen jó, hogy már a szúnyogok ellen is van okostelefonos alkalmazás (annak pedig van termékleírása):

Legjobb szúnyogriasztó alkalmazás. 

Úgy működik, adó ultrahang-és magas frekvenciákat, és nem veszi észre az emberi fül.

Még több ultrahangos riasztó fut egyszerre. Beállíthatjuk felvett hangok közé.

Van egy időzítőt, amely megadhatja az időt, hogy az alkalmazás fut.
Ez nem feltétlenül a legjobb app, hogy tartsa távol mindenféle rovarok és a szúnyogok.
Célszerű növelje a hangerőt a telefonon olyan magas, mint lehetséges, és válassza ki a legjobb frekvenciát a régióban.

Elektronikus rovarriasztó egy új típusú high-tech elektronikai termékek.
Használ nagyfrekvenciás ultrahangos sweep-áramkör.

A megoldás a szúnyog a rovarok harap.

Ti milyenekbe futottatok már bele?

Szerkesztőségben dolgozva az ember sokféle meghívót kap, ezen alapvetően még semmi meglepődni való nincs. Mostanában viszont azt vettem észre, hogy egyre több e-mail tárgyában, vagy a levél szövegében igyekeznek felhívni a figyelmemet arra, hogy "flash mob lesz" itt és itt. Azon túlmenően, hogy egyelőre még a meghívó küldői sem egyeztek meg abban, hogy a flash mob az most flashmob vagy hogy is kell írni, van itt egy sokkal nagyobb bökkenő.

Flash mob-ra meghívót küldeni ugyanis nem szokás, már csak azért sem, mert a meghívó küldésével annak pont a lényegét ölik ki az egészből. A flash mob ugyanis villámcsődületet jelent, de hogy egységesítsük a dolgot: a lényege az ilyen rendezvényeknek az, hogy előre nem megszervezett, tehát a sajtó, de még maga a szervező sem tudhat róla, hogy mikor és hol lesz ilyen.

Persze ettől még borzasztó divatos a szó, és sokan előszeretettel használják, a baj csak az, hogy rosszul. Jó, tudom, kényelmetlen az, amikor valaki tánccal szeretné felhívni egy ügyre a figyelmet, és aztán a kutya se csatlakozik hozzá, sőt, hülyének nézik, amiért az utca kellős közepén táncol, de a dolog csak így, ilyen formában válhat flash mobbá, máshogy nem. Szóval, kedves sajtómeghívót küldő szervezetek, klubok, bárkik: vagy ne írjátok bele a levélbe legalább ötször, hogy flash mob lesz, vagy ha beleírjátok, akkor törődjetek bele, hogy az bizony nem az, és hülyeséget írtatok le, már sokadjára.

Hétfőn a világ egy kicsit jobban figyelt Bostonra, mint azt bárki is szerette volna. A maratoni futás célvonalánál történt robbantás híre pillanatok alatt bejárta a sajtót, az okostelefonoknak, tableteknek és egyéb kommunikációs eszközöknek köszönhetően azonban a közösségi média ismét gyorsabban reagált, mint bármelyik sajtóorgánum. A tanúságot minden szakembernek le kell(ene) vonni.

Ma már bárki hiteles hírforrássá válhat, és ez egyáltalán nem véletlen. A fent említett eszközöknek köszönhetően néhány pillanat alatt posztolhatunk tartalmat a közösségi oldalakra, és mire a televíziós stábok észbe kapnak, gyakorlatilag már szárnyra kapott a hír, arról nem is beszélve, hogy nem ritka, hogy ők is a Facebook-ról, Twtitterről, satöbbiről szerzi be az alapinfókat. Persze ennek vannak hátulütői is - mert az emberi hülyeség/rosszakarat/hiszékenység sosem alszik, így - a kamu hírek is könnyen terjednek, de ezt meg kell tanulni szűrni, a szerkesztőségeknek pedig ideje stratégiát váltani.

Egy korábbi posztban már említettem, hogy egy bármilyen szerkesztőség tagjainak elengedhetetlen kelléke kell(ene), hogy legyen az okostelefon. Bostonban ez az állítás többszörösen is bizonyította létjogosultságát, enélkül a szerkesztőségek már azelőtt elveszítik a hírversenyt, hogy az egyáltalán elindult volna.

A hazai szerkesztőségek jelentős része továbbra sem tud elszakadni attól, hogy egy videós bejelentkezéshez egy komplett stáb kell. Bizonyos helyzetekben persze ez így is van, de az esetek döntő többségében inkább számít a gyorsaság, mintsem a minőség. Az emberek információkat akarnak. Itthon szerencsére ilyen jellegű esemény eddig nem történt, de a március 15-i extrém időjárás például jó tanulópénz lehetett az újságíróknak/szerkesztőknek, egy-egy ilyen példán tanulva pedig sokat fejlődhetnének a hazai piac szereplői.

A közösségi oldalak esetében két dolog számít: a tömörség és a kép/videó. Ezen túl majdnem teljesen mindegy, hogy 3, 5 vagy 10 perccel később egészül ki a cikk a részletekkel, a lényeg ugyanis itt is az, hogy ki tudja elsőként közölni az információt.

Aki lemarad, kimarad.

Néhány napja jött szembe a hír, hogy a New York Times március 31-i számának címlapján hozta le a sportfotós, Nick Laham egy fényképét, amit iPhone-jával, egészen pontosan Instagram-mal készített. Azon kívül, hogy a konzervatív olvasók a fejüket vakarják, a tény, hogy a profi fotós felszereléssel is ellőtt néhány képet, pár dologra rávilágít:

1. A fotózás egy szakma. Nincs olyan, hogy helyettesíthető, illetve van, de csak egy másik fotóssal. Továbbra sem a képek mennyisége, hanem azok tartalma a lényeg, ehhez viszont nem biztos, hogy több százezres felszerelés szükséges.

2. Az online szerkesztőségeknek lépniük kell. A fotós továbbra is fotós, de egy hír nem attól lesz fogyaszthatóbb, ha profi felszereléssel készítenek hozzá képet, a hírversenyben pedig az kerül az élre, aki érti, miért.

3. Elengedhetetlen felszerelés kell, hogy legyen az okostelefon. Egy szerkesztőségnél sokkal hatékonyabb lehet a hírszerkesztés, ha a mobilt is bevonjuk a munkába, ez pedig a 2-es pontot eredményezheti.

4. Nem mindig a minőség a lényeg. Bizonyos helyzetekben egyszerűen nincs idő a beállításra, a másodperc tört része alatt kell lépni. Az olvasót nem az érdekli, hány megapixeles egy kép egy hírben, hanem az, hogy miért nincs. (Az okostelefonoknál egyébként a megapixel egyébként sem probléma.)

5. A következő lépés a videó lesz. Az okostelefon azért van, hogy minél kényelmesebben tudjon az ember minél több dolgot elintézni. A megfelelő készülékkel bizonyos esetekben kiváltható egy 2-3 fős stáb - persze ehhez érteni kell a videózás lényegét is -, ami szintén pénzt és energiát spórolhat meg egy szerkesztőségnek.

6. A legkisebbek is el kell, hogy kezdjék. Ha a New York Times címlapján közöl egy ilyen képet, akkor a vidéki szerkesztőségek is nyugodtan csinálhatják. Minden változás furcsa, de csak addig, amíg meg nem szokják az emberek.

7. A konzervatívakból konzerv lesz.

A "privi?" után a második leggyakoribb kérdésként hangzott el a különböző chatszobák forgatagában a varázslatos három betű: "msn?" Talán csak az érti meg igazán, mit is jelentett az embernek a Windows Live Messenger, aki még jóval a Facebook előtti korban kezdett el netezni, és aki a fenti két kérdés között ismeri az összefüggést. A többiek számára pedig csak egy hír: végleg megszűnt az MSN.

Persze a döntés teljesen érthető, hiszen a G-talk-ok és Facebook Messengerek korában már egyre kevesebben használták ezt a chatszoftvert, így csak idő kérdése volt, mikor zárják be a boltot. A Skype-ra való átállásban viszont én nem bízok annyira, mint amennyire a tulajdonosok, a maradék felhasználót ugyanis sokkal inkább a nosztalgia, mintsem a célszerűség tartotta a szoftvernél. Az MSN nemcsak márka, de igazi trend is volt, a Facebook és a Google fejlesztéseivel viszont egyre jobban kiütközött az a hátránya, hogy nem egy webes szolgáltatásról van szó, hanem egy különálló programról. Persze a Skype ettől még a világ egyik legnépszerűbb szolgáltatása marad, de az egykori MSN felhasználókat ezentúl nem sok minden köti majd a böngészőn kívüli világhoz - már ami a chatelést illeti.

Mindettől függetlenül persze hatalmas kár az MSN-ért, mert tényleg egy generációnak fűződik hozzá több-kevesebb meghatározó élménye. MSN-en szakítani a második legnagyobb bunkóságnak számított az SMS után, a Facebook előtti korban pedig egy társkereső oldalnál ha valaki már eljutott egy MSN címig, akkor nagyjából sínen is volt az ismerkedés. De nem is kell olyan messze menni, mert még az iWiW korában sem volt sokkal különb a helyzet.

Voltak persze változtatások és zsákutcába jutott fejlesztések is: a kezdetben egyszerű, letisztult hangulatjelekkel induló program vadhajtásaiban rengeteg csillogó elem jelent meg, a legelszántabbak pedig szinte minden betűjükhöz hozzárendeltek egy-egy ilyet, ami rendkívül idegesítő tudott lenni. Mindezek mellett viszont a végsőkig szerethető volt, és most, hogy vége, egy nagy űrt hagy maga után - persze nem piaci értelemben. Én személy szerint annyit mondanék csak: köszönöm szépen, MSN.

(A poszt megjelenésével egy időben nálam még működik, bár a bejelentkezés után egy nagy ablakban hívja fel a figyelmemet, hogy Skype lesz belőle.)

Az elmúlt 10-15 évben az emberek nagyrészt már megtanulták, hogy bármilyen akciót is látnak, elsőként megnézzék, mit tartalmaz az a bizonyos apróbetűs rész, mert hát olyan, hogy ingyen ebéd ugye nincs. Ezeket vizsgálgatva általában hamar kiderül, talán nem is olyan jó üzlet a kínált feltétel, így aztán eláll az ember a vásárlástól. Ezúttal viszont egy nem is annyira apróbetűs rész kavarja meg a dolgokat az egyszeri előfizető fejében - vagy ha nem, akkor könnyen átvághatják. Legalább is ez tűnik ki a MinDig TV Extra reklámjából, lássuk, hogy miért.

Adott a reklám, ami azt ígéri, 17 csatornát kapunk havi 999 forintért. Aztán - a videón a 20. másodperctől kezdve - látszik, hogy az akció csak úgy érvényes, hogy ha 2 éves hűségnyilatkozatot kötünk, és akkor is csak az első 6 hónapban. Nincs is ezzel semmi baj, nyilván valahogy rá kell venni az embert, hogy - az egyébként szerintem jól összeválogatott csatornákra - rábukjon az ember, aki tegyük fel, megörül, és egyből megy is az ajánlott honlapra tájékozódni.

Itt viszont az ajánlott opciót kiválasztva azzal találkozik, hogy hát 2 éves hűségidő esetén a havidíj a beígért 999 forint helyett 1399 forint, ami meg majdnem fele annyival kerül többe, mint amennyit ígértek. Az egy éves hűségidő kiválasztása esetén aztán azzal szembesülhetünk, hogy:

Alap Műsorcsomag bruttó. 999 Ft/hó
12 hónapos határozott idejű szerződések esetében az aktiválástól számított első 3 (három) hónapban, 24 hónapos határozott idejű szerződések esetében az aktiválástól számított első 6 (hat) hónapban biztosítjuk ezt a kedvezményes előfizetési díjat. Ezen időszakokat követően a hatályos ÁSZF 2. sz. Mellékletében szereplő listaárat alkalmazzuk (amely jelenleg 1399Ft/hó).

Vagyis a reklámban szereplő feltételeket ugyan biztosítják, ezt viszont nemcsak a beígért 24 hónapos, hanem már a 12 hónapos, vagyis egyéves hűségidő vállalása esetén is megkapja az előfizető, igaz, fele annyi időre. Ráadásul a kétéves hűségidő vállalása esetén egy szó sem esik a 999 forintos árról, csak az 1399 forintos bukkan fel, így könnyen lehet, hogy ha valaki nem figyel, annak nem adják meg a kedvezményt. Az pedig a vásárló megtévesztése.

Vagy az egész Google-nél, vagy csak a YouTube-ot programozó részlegen, de valahol nagyon unatkozhattak, mert a rengeteg mutáció után megérkezett a Harlem Shake YouTube-mutációja is.

A keresősávba elég beírni, hogy " do the harlem shake " - így, szóközzel az elején és a végén -, majd entert ütni és figyelni a történéseket. A parancs eredményeként először csak a YouTube logo kezd el himbálózni, majd a megfelelő taktusnál az oldal egész tartalma is. A performansz egyébként bármikor megállítható, egy jól látható pause-gombot is elhelyeztek az oldalon, hátha valaki már nagyon unná a mémet - bár aki a kifejezésre keres rá, egész biztosan nem unja. A találatként kiadott videók hivatkozásai egyébként még akkor is működnek, ha a képernyő épp rángatózik.

A YouTube egyébként nem először dobja fel vicces aprósággal az oldalt, régebben a mindenki által jól ismert kígyós játékot rejtették el.

Picivel több mint egy hónap, és Magyarországra is megérkezik az HBO jelenlegi legsikeresebb és legjobban várt produkciójának, a Trónok Harcának harmadik évada. Addig viszont a tűkön ülés mellett kénytelenek vagyunk valahogy elütni az időt, erre lehetnek alkalmasak az Androidra gyártott Trónok Harca alkalmazások. Meglepő módon igazán profi app-ot még nem kreáltak, szóval aki kellő ambíciót érez magában, ne várjon tovább, de addig is íme az öt leghasználhatóbb (és ingyenes) alkalmazás.

1. Game of Thrones Countdown [6,3 MB]

Szinte kötelező azoknak, akik minden percben az órájukat lesik, hogy mikor érkezik már el végre a várva várt idő. Az app körülbelül annyit tud, mint amennyit a címe is sejtet: visszaszámol a március 31-i bemutató időpontjáig. Hogy azért ne legyen ennyire unalmas az alkalmazás, a képernyő felső negyedében random Trónok Harca képeket láthatunk, igaz, a készítők hármat pakoltak bele az appba, szóval túl nagy változatosságra ne számítsunk. Emellett, hogy akusztikus élményünk is legyen, a főcímzene cseng a fülünkbe.

2. Game of Thrones Trivia [2,3 MB]

Ha nagyon pengének érezzük magunkat a Trónok Harca sorozat szereplőiből, akkor ez az alkalmazás kiváló lehetőség arra, hogy leteszteljük a tudásunkat. Az app-ban háromféle játékmódot választhatunk: az Image menüpont alatt egy névhez négy képet kapunk, amiből ki kell választanunk a helyeset, a Name alatt pedig pont fordított a játék - egy képhez négy nevet adnak meg, amiből ki kell választani a megfelelőt. A harmadik talán a legnehezebb, a Type It-nél nagyon sok képet kapunk, majd egyre rábökve be kell írnunk a helyes megfejtést. Mivel az app angol, így nem árt, ha nemcsak a szinkronos változatot ismerjük, hanem tudjuk a szereplők eredeti nevét is.

3. Game of Thrones Quiz [1,6 MB]

A Triviánál eggyel igényesebb játék a Game of Thrones Quiz, ami a nevéből adódóan szintén egy kérdésmegválaszolós app. A játékban kétféle mód közül választhatunk: a Classic esetében nyugodtan ronthatunk, a 15 kérdés végéig folytatódik a játék, a Sudden Death-nél viszont az első rontás után "kiesünk. Azt is megszabhatjuk, hogy az első, vagy az első és a második évadhoz kapcsolódóan akarunk kérdéseket kapni, a válaszadásra ráadásul 25 másodperces időkeretünk van, így duplán izgalmas a játék. A nyelve ennek is angol, így nem árt, ha ismerjük a sorozat feliratos változatát.

4. Game of Thrones Theme [4,9 MB]

Ez az app már nem játék, ugyanakkor méretéhez képest ez kínálja a legkevesebbet az eddigiek közül: elindítás után mindig ugyanazt a képet látjuk, majd azt megérintve elindítja nekünk a sorozat főcímének zenéjét. Az alkalmazást sajnos csak értékelni lehet, így például nincs benne olyan opció, hogy végtelenítve hallgassuk a főcímet, viszont nyugodtan ki-be léphetünk az appból, a zene végéig nem áll le az app. Ráadásul, ha újra elindítjuk, majd ismét megérintjük a képet, párhuzamosan újra elindul a főcím, és így tovább. Leállítani úgy tudjuk, ha újra megérintjük a képet.

5. Game of Thrones Live Walls HD [1,6 MB]

Ahogy az app neve is mutatja, ez már nem egy konkrét alkalmazás, okostelefonunknak töltünk le egy élő háttérképet, ami igazából a sorozat szereplőiről készült képeket cserélgeti telefonunk hátterében. Az igazi fanoknak ez az app már-már kötelező jellegű, főleg, ha már megvannak a könyvek, a sorozat angolul és magyarul, és valamilyen relikviát is sikerült beszereznünk, de azoknak a kezdő rajongóknak is tökéletes, akiknek ez az első lépés a fanatizmushoz vezető úton.