Szeptember óta már majdnem biztos volt, hogy még idén elindul a magyar Spotify, a világ egyik legkedveltebb zenei szolgáltatása, szerdán pedig jött a bejelentés: csütörtök lesz a nagy nap. Én sem vártam vele tovább, gyorsan lecsaptam a lehetőségre, és alig néhány tízperc után mindent megértettem.
A blog már elköltözött, de a cikk tovább folytatódik a blog.pabblo.hu-n.
Egy ideje már sejteni lehetett, hogy valami nagy dolog lóg a levegőben, kedden pedig hivatalosan is megérkezett a hír: az Attraktorból televíziós műsor lesz. Ha valamire, akkor erre mindenképp azt lehet mondani: így kell ezt csinálni kérem szépen.
A blog már elköltözött, de a cikk tovább folytatódik a blog.pabblo.hu-n.
Amerikában járunk, nyugaton, ahonnan minden begyűrűzik, ha akarjuk, ha nem. Főleg emiatt érdekes az a táblázat, amit egy most elkészült felmérés alapján készített a Statista. Az elemzők két dolgot vizsgáltak meg: a tartalomfogyasztási szokásaink alapján melyik platform hány százalékát uralja a piacnak, illetve a platformok mekkora szeletet hasítanak ki a hirdetési torta egészéből. A számok magukért beszélnek.
A blog már elköltözött, de a bejegyzés folytatódik a blog.pabblo.hu-n.
Néhány hónapja figyeltem fel a jelenségre, és egy darabig próbáltam racionális magyarázatot keresni a miértre. Aztán rájöttem, hogy felesleges, mert nincs. Vagy ha van, akkor inkább ne akarjak tudni róla.
A blog már elköltözött, de a cikk tovább folytatódik a blog.pabblo.hu-n.
A fenti cím maga a probléma, ami évek óta létezik: a formátumot sok helyen a mai napig használják. Rosszul. Szerkesztőként sokszor futok bele olyan hírbe - magukat komolynak gondoló oldalakon -, amikor a cikkben szereplő kép forrását vagy nem tudják, vagy nem akarják megnevezni, így aztán a címben is elrejtett, rendkívül frappáns megoldást választják. Ehh.
A blog már elköltözött, de a cikk tovább folytatódik a blog.pabblo.hu-n.
Néhány bejegyzéssel ezelőtt már írtam róla, hogy a különböző mobilnetes csomagok által biztosított megabájtok nagyjából mire elég, de a tárhelyek analógiája alapján rég megtanultuk: ha ész nélkül használjuk, nincs az az adatforgalom, ami elég lenne. Éppen ezért íme három tipp, hogyan spórolhatunk a rendelkezésre álló mennyiséggel.
A blog már elköltözött, de a cikk tovább folytatódik a blog.pabblo.hu-n.
Nagy dobásra készül a gyártó, a jelek szerint pedig nem csupán marketingfogás és jól hangzó frázis az öngyógyító telefon: a hamarosan piacra kerülő LG G Flex ugyanis elsőként lépheti át azt a bizonyos határt, ami újabb mérföldkőnek tűnik a mobilpiacon. A hajlított képernyő már nem akkora újdonság, ezért az LG most öngyógyítással próbálkozik. A jelek szerint jól.
Az alaphelyzet, hogy bár az ember vigyáz a készülékére - naná, ki ne vigyázna egy százezres cuccra? -, mégis előfordul, hogy a zsebben, táskában sérül a mobil: könnyedén kerülhet karc a házra, ami elég idegesítő tud lenni, főleg, ha a fent említett árkategóriába tartozik a telefon. Az LG viszont megoldja ezt a problémát, a karcokat szemünk láttára tünteti el önmagáról, sőt, a rugalmasságnak köszönhetően a készülék még akkor sem törik össze, ha véletlenül kilapítjuk. A megjelenés előtt álló készüléket Marques Brownlee tesztelte - értsd: egy kulccsal össze-vissza karcolgatta -, a YouTube-ra feltöltött videóból pedig úgy tűnik, minden, amit a G Flex ígér, úgy is lesz. Egyetlen hibája, hogy a képernyőt továbbra sem tudja reparálni. Mondjuk a készüléket elnézve az sem lehet már nagyon messze.
A tulajdonság hasznosságát nézve jó esély van arra, hogy a mobilgyártásban ez lesz a következő mérföldkő. Szerintem hamarabb terjedhet el ez, mint egy hajlított képernyő. Bár önmagában az ember nem ezért vesz meg egy készüléket, de ha az LG-nek bejön a technológia, minden valószínűség szerint az Apple és a Samsung készülékien is visszaköszön majd.
Ha érdekesnek találtad a bejegyzést, lájkold az IT-világ Facebook-oldalát.
Hétfő éjjel ismét munkában voltak a Facebook fejlesztői, kedd reggelre ugyanis egy újabb, ezúttal apró, de hasznos változtatást eszközöltek a chaten: mostantól nemcsak azt láthatjuk, hogy ki van online/offline, hanem azt is, hogy aki elérhető, az moblion vagy weben keresztül csatlakozott a csevegéshez. A változásnak azért is örülhetünk, mert gyakran előforduló probléma, hogy egy elérhető ismerősünknek írunk, de nem tudjuk, hogy milyen eszközzel lépett be, így lehet, hogy az üzenetünket sem olvassa el (azonnal).
Mostantól ezt az apró bosszankodást is megspórolják nekünk, így ha valami nagyon fontosat szeretnénk közölni egy mobillal csatlakozott ismerősünkkel, akkor lehet, hogy jobban tesszük, ha felhívjuk. A változtatás valószínűleg a mobilon kötelezően bevezetett Facebook Messenger frissítéssel egy időben érkezett, mert az appon is megjelentek a feliratok.
Ha érdekesnek találtad a bejegyzést, lájkold az IT-világ Facebook-oldalát.
Ha szolgáltatónál veszünk okostelefont, az egyik leggyakoribb probléma, hogy az ember a helyszínen próbálja eldönteni, milyen díjcsomagra van szüksége. Persze az esetek nagy részében utána nézünk a tarifáknak és felkészülten - jó esetben konkrét elképzeléssel - megyünk az üzletbe, a gond inkább a készülékre szánt mobilnet kiválasztásával van.
A blog már elköltözött, de a cikk tovább folytatódik a blog.pabblo.hu-n.
November 14-én jön a legújabb Thor-film premierje a hazai mozikba, ennek örömére pedig a Gameloft ingyen kínálja Androidra és iPhone-ra a Thor: TDW-t, vagyis a film játékadaptációját. További jó(nak tűnő) hír, hogy egy másik film, az iszonyatos bevételeket produkáló Gravity-hez tartozó játék is ingyen letölthető a Google Play-ből és az App Store-ból, bár ez utóbbiért azért kevésbé lehet lelkesedni. Mármint a Gravitációért.
A Thor: TDW (Android, iPhone) mindent hoz, amit egy filmes játéktól elvár az ember: izgalmat, pörgést - jó, mondjuk ezt a Gravity is hozta, csak épp másként -, kidolgozottságot, mindent. Aki szereti a Diablo-típusú játékokat, az ezt is imádni fogja. Az irányítást nem bonyolították túl, oda mész, ahol megérinted a képernyőt, a harchoz az ellenség fejét tapogatod, a különböző speciális mutatványokhoz pedig egy-egy gombot rendeltek. A játék menetében fejlesztheted Thor-t is (mondjuk egy Istent minek), meg jönnek a társak, szóval jó kis hentelés lehet belőle. Fontos viszont: a játék 1,5 giga, vagyis egyrészt legyen hely bőven az eszközön, másrészt ne mobilnettel akarjuk letölteni.
A Gravity: Don't let go-t (Android, iPhone) inkább csak erős idegzetűeknek ajánlanám, és nem az izgalmas történet miatt. Amit a film élményként adott, azt a játék mind elveszi. Nem csoda, nem véletlen, hogy a mozi a 3D miatt lett kasszasiker, ezt a mobil képernyője 2D-ben nem igen tudja visszaadni. A menüpontok funkciója nem az, amit az ember várna: a "Játék befejezése" és a "Kilépés a játékból" sem azt jelenti, amit gondolunk. Előbbivel folytathatjuk a játékot - értsd: fejezzük be a pályát -, utóbbival pedig a főmenübe kerülünk, és csak onnan tudunk kilépni. Az irányítás meglehetősen idegesítő - nem is véletlen, hogy eddig 7400 értékelésből csak egy 3,1-es átlagra futotta -, főleg, amikor pörög az ember, így vagy csak erős idegzetűeknek ajánlott a játék, vagy azoknak, akik imádják a repülős szimulátorokat. Mindenki másnak kidobott adatforgalom a 44 mega.
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold az IT-világ Facebook-oldalát.
