IT-világ

Naponta legalább három-négy posztot lehetne "Újabb átverés terjed a Facebookon" címmel írni, az újabb jelen esetben viszont arra utalna, hogy a színes Facebookot ígérő alkalmazás után ezúttal ismét a hiszékenységet kihasználó alkalmazással találhatjuk szembe magunkat. Ez a scam a már régen bejáratott átverést ígéri meg ismét, vagyis, hogy megtudhatjuk, hányan - és kik - látogatták meg a profilunkat. (Nem ismerem a román nyelvet, de a Vizitatorii mei de profil azért gyanúsan ezt jelenti.)

A blog már elköltözött, de a cikk folytatódik a blog.pabblo.hu-n.

Az elmúlt napokban több ismerősöm is posztolta az üzenőfalra a "Change Facebook Colour" felhívást, ami azonban nem más, mint egy hiszékenységre épülő átverés. A jelenség nem újkeletű, a mashable.com már 2012 decemberében is felhívta rá a figyelmet, a jelek szerint viszont mutálódott a dolog.

A blog már elköltözött, de a cikk folytatódik a blog.pabblo.hu-n.

Néhány hete újult meg a Cinema City honlapja, és egy darabig azt hittem, csak meg kell szokni az új felületet. Mára viszont rájöttem, rendkívül idegesítő, és kifejezetten rossz lépésnek tűnik a frissítés.

A blog már elköltözött, de a cikk folytatódik a blog.pabblo.hu-n.

Nem kellett sokat várni az első alkalmazásra, ami a kedd reggeli atv.hu-s cikkhez kapcsolódik. (Röviden: az ELTE BTK Hallgatói Önkormányzata listázta a hallgatókat, különböző jelzőkkel látva el őket.)

A facebookos app-ot a szokásos engedélyezés után már használhatjuk is, hogy válogatott jelzőkkel illethessük saját magunkat. Jó szórakozást, have fun.

Nem - intézném el a választ, ha egy extra rövid posztban kellene összefoglalnom az érzéseimet a kérdéssel kapcsolatban.

A mém alapvető tulajdonsága, hogy egy témát dolgoz fel, és azt vicces-humoros formában kifigurázza, vagy esetleg olyan gondolatokkal látja el - adott esetben - a képet, amit az eredeti szereplők is megfogalmaztak, de az adott helyzetben nem lett volna helyes kimondani.

Ehhez képest a HungaroMém gyakorlatilag egyetlen poénra épít, nevezetesen arra, hogy teljesen mindegy, hogy hova, csak sikerüljön elhelyezni egy bajuszt, majd ékes tájszólással megfogalmazni azt a szöveget, ami egyébként is a képhez társul. Sajnos erről az a két dolog jut azonnal eszembe, hogy egyrészt utoljára általános iskolában rajzoltam bajuszt valakinek az orra alá, másrészről viszont, ha az elsőt láttad, akkor láttad az összeset. Egy vicc pedig nem (attól) lesz jó, ha sokszor elismétlik.

Használjon az ember bármilyen appot, annak két alapvető kritériumnak kell, hogy megfeleljen: egyrészt legyen valamiért hasznos/érdekes, másrészt pedig lehessen könnyen kezelni. Aki használt már Instagramot, az tudja, hogy az alkalmazás ennek a két kritériumnak tökéletesen megfelel, azt viszont már kevesen tudják, hogy van egy ehhez nagyon hasonló is, amit a Google Chrome Internetes áruháza kínál.

A Webcam Toy igazából nem igényel semmilyen extra tudást, csak annyit, amennyit maga az Instagram is. Két kattintás után már indul is az app, egy e-mail címet kell csak megadni a használatához, utána miénk a pálya. Persze jogos a kérdés, hogy minek a laptopra tenni egy ilyet, ha egyszer ott az okostelefon is? A válasz egészen prózai: tegyük fel, hogy van egy házibulink, vagy legalább is egy alapozás az otthonunkban. Ilyenkor a party elengedhetetlen kelléke a zene, amit elsősorban a YouTube segítségével abszolvál a vendéglátó, ha pedig már üzemel a gép, akkor itt a remek lehetőség, hogy vicces képekkel örökítsük meg az eseményt, amihez több mint 70 effekt áll a rendelkezésünkre.

Külön piros pont, hogy az alkalmazás offline üzemmódban is fut - egyébként a gépre is letölthető az elkészült kép -, az pedig alapkövetelmény, hogy az elkészült kép azonnal osztható Twitteren és Facebookon is. Az app minden egyes indulás elején megkérdezi, melyik webkamerát akarjuk használni, majd engedélyt is kér, hogy hozzáférhessen. A képi effekteket előre kell beállítani, az elsütést követően pedig 5 másodperc áll rendelkezésre, hogy mindenki elfoglalja helyét, így az is rajta lesz a képen, aki elindítja az appot.

Az alkalmazásnak közel 2 millió felhasználója van, ráadásul a 4,5-es értékelés igazán megbízhatóvá teszi az appot. 

Bármennyire is fejlett országnak tartjuk magunkat, bizonyos helyzetekben egyértelműen és világosan látszik: van még mit tanulnia a magyar netes társadalomnak. Egy egyszerű poént vagy marketingfogást is képesek vagyunk félreérteni, és amíg ez így van, sajnos hiába várjuk, hogy bármi is jobb legyen. Most épp Szegeden borult a bili.

Adva van egy kocsma/pub, ahova bárki bemehet egy sörre, nézheti a fontosabb meccseket, stb. stb. Ez a hely semmi mást nem csinált, csak gondolt egyet, fogott egy pillanatok alatt népszerűvé váló mémet, és hazánkban elsőként csapott le rá: azt ígéri a pultoslány, hogy ha 100 ezer lájkot kap, kolléganőjével meztelenül dolgozik majd. Marketing szempontból ötös, az oldalt követők száma két nap alatt megduplázódott, gyakorlatilag 0 forint ráfordítással elérték, hogy nemcsak a városban, hanem az egész országban megismerjék a nevüket, pedig nyilvánvaló, a lányok akkor sem dolgoznának pucéron, ha 200 ezer lájkot kapnának, az egész egy jól kitalált vicc.

És amíg norvég batárunk esetében senkiben fel sem merült, hogy "jajj, de erkölcstelen az a lány", mindenki lájkolt, mint egy hülye, addig ennek hazai változatában a legtöbben savazzák azt a két szerencsétlen csajt, akik egyébként senkinek sem ártottak, senkit nem akartak megbántani, csupán eszközei voltak egy marketing-kampánynak, amitől a tulaj nagyobb forgalmat remélt.

"Ribancok!"

"lehet hogy a Zsofi meg olyan ronda hogy inkabb 2 nagykabatot fogtok nekik adni ?"

Ilyen és ehhez hasonló kommenteket lehet olvasni a kiposztolt kép alatt, ráadásul nem is keveset, ez pedig két dolgot mutat: egyrészt, hogy az ország egyik fele még most is pontosan annyira maradi/irigy, mint amennyire a külföldiek gondolják, ráhúzható a magyarokról gondolt összes kínos sztereotípia. Másrészről pedig, hogy az emberek még mindig szentül hiszik, ami a neten le van írva, az úgy is van, fel sem merül bennük, hogy valami lehet paródia, vicc, reklám, vagy marketing. (Persze ennek oka a hazai gyászos reklámipar, de ebbe ne menjünk bele, elég messzire vinne.) Ráadásul aki egy kicsit is képes gondolkodni, annak nyilvánvaló: a lányok nem vetkőzni fognak. Gondoljunk csak a SportKlub Meztelenül című műsorára - az sem arról szól, hogy bárki is pucéran vezetne műsort, vagy a bemutatott sportolók pucérak lennének. Na ugye.

Alapvető probléma a hazai online sajtóban, hogy egy-egy fontosabb cikkhez a megfelelő címet adják a szerzők/szerkesztők. Sok minden dől el egy ilyenen: egy jól megfogalmazott cím miatt a legérdektelenebb cikket is lekattintja az olvasó, de ha rosszul választ a szerző, az a legfontosabb oknyomozó riportot is tönkreteheti.

A helyes címnek az alábbi dolgokat kell(ene) tartalmaznia: rövid, lényegre törő megfogalmazásban adjon tartalmat a cikkről, ne tájékoztassa félre az olvasót - magyarul a cikk tényleg arról szóljon, amire a cím utal -, ugyanakkor keltse fel a figyelmét, hogy lekattintsa az adott cikket, legyen esztétikus mind a címoldalon, mind a cikkben, de mindenek előtt a legfontosabb szempont: az újságíró/szerkesztő úgy válassza meg a címet, hogy az etikus legyen. Na, hát ehhez képest találkoztam én ezzel:

Talán nem kell sokat magyarázni, hogy a két kulcsszó ebben a címben az "meghalt" és a "videó", ami már akkor sem állja meg etikailag a helyét, ha nem Mary Zsuzsi haláltusáját mutatja be, ráadásul a "videó" szó nagybetűvel történő írása még nyomatékosítja is, hogy márpedig itt arról van szó, hogy videóra vették a halálát. Fogalmam sincs, hogy hány emberen mehetett keresztül ez az anyag, de gondolom minimum kettőn: a szerzőn és a szerkesztőn. Na, egy jobb érzésű helyen ők már nem dolgoznának ott, ahol. Bár egy ilyen után leginkább sehol se.

Az elmúlt időszakban egy újfajta látogatottságnövelő stratégiát vezetett be a  Szeretlek Magyarország Médiacsoport. Az oldalhoz tartozó (egyik) Facebook oldal, a "A magyar lányok a legszebbek" továbbra is napi rendszerességgel közli "A nap szépe" rovat választottját, a közvetlen hivatkozás megadása helyett azonban egy ideje már a nyitóoldalra mutató linket adják meg, aminek egyetlen oka a statisztika kozmetikázása lehet.

A "A nap szépe"-szerű rovatok a látogatottság növekedésén túl hátrányokkal is jár: egy idő után tereli az olvasót, akik az oldal többi részére nem, vagy sokkal kevésbé lesznek kíváncsiak, így a főoldal, a hírek, vagy más egyéb aloldal látogatottsága, és a rajtuk eltöltött idő is látványosan csökkenhet, a potenciális hirdetőknek ezután pedig nagyon nehéz eladni az elviekben legértékesebb hirdetési felületet, a nyitóoldali bannerek helyét (ezeken jelenleg a Google AdSense automatikus hirdetései futnak). Ez leginkább akkor gond, ha az oldal nem szeretne egyé válni a saját maga által létrehozott rovattal, legyen az divat, szépségápolás, bulvár, vagy bármi más.

Az oldal közleménye szerint a legnépszerűbb "nap szépe" 110 ezer olvasót vonzott, ami elsőre soknak tűnhet, ám ha figyelembe vesszük, hogy egy márciusi posztról van szó, azt, hogy a Facebook oldalnak több mint 350 ezer követője van, valamint, hogy a stratégia szerint egy cikket időről időre újra megosztanak, már jóval szerényebb eredményről beszélhetünk.

Az szinte magától értetődő, mondhatni természetes dolog, ha a sajtó azonnal reagál egy-egy fontos/érdekes eseményre. Azonnal ezzel lesznek tele a hírek, ezt olvashatjuk a híroldalakon, erről beszélnek a televízióban. Azt viszont már sokkal nehezebben tudom megérteni, hogy mi állhat egy fontos esemény kapcsán szinte azonnal megíródott könyv, vagy leforgatott film mögött. Nyilván a pénz.

Persze, ha van egy olyan téma, ami az országban szinte mindenkit érdekel, akkor az azt jelenti, hogy az emberek vevők is lesznek az adott témára. Nade. És persze reagálni is azonnal kell, még ezt is értem, azt viszont már közel sem tudom, hogy hogyan sikerül röpke két hónap alatt megírni egy 300-320 oldalas könyvet. Megjelent ugyanis Douchev-Janics Natasa történetét megéneklő könyv, a "Ne gyűlöljetek!", amit menedzsere, Csonka Gábor jegyez. Félreértés ne essék, nem lehetetlen ennyi idő alatt ennyi oldalt írni - ha más dolga nem nagyon van az embernek -, de ha azt is nézzük, hogy a Blikk egy hónappal ezelőtt azt írta, hogy a könyv nagy része már készen van, akkor még ennyi idő sem volt rá. Szerintem pedig ennyi idő alatt egy megfontolt és kellőképpen átdolgozott könyvet nem lehet piacra dobni.

De persze tévedjek.