Bevallom, nem teljesen értem az iPhone 5 körüli hisztériát. Na, nem arra gondolok, hogy miért olyan népszerű, vagy miért várta mindenki, miért ácsorogtak érte a vásárlók éjjel és nappal a bolt előtt. Nem. Sokkal inkább arra, hogy miért veri valaki a hisztit azért, mert a másik vesz egyet, vagy akar venni egyet magának, netalántán csak gondol rá, hogy de jó lenne. Digitális irigység, 2.0.
Sokan azzal támasztják alá az érvüket, hogy az emberek csak villogni akarnak vele. Meglehet. De ha így van, akkor ez engem miért kellene, hogy zavarjon? Mindenki el tudja dönteni magáról, hogy ha megveszi, a készülék erőforrásait hány százalékban tudja kihasználni, vagy ki tudja-e egyáltalán, esetleg sokkal többre nem használná, mint mondjuk egy bármelyik középkategóriás okostelefont. Azt meg pláne csak az adott ember tudja megmondani, neki megér-e annyit a telefon, amennyibe kerül. Van rá pénze, megveszi, övé. Kész. Ha az Apple egy darab követ árulna ugyanennyiért, és az embereknek az kellene, akkor azt vennék meg, ahhoz se lenne senkinek semmi köze. Aki - bármilyen - autót vesz, attól se kérdezi meg senki, hogy 'elnézést, miért vett olyan autót, ami tud 200-zal is menni, amikor a maximális megengedett sebesség 130 km/h'? Na ugye.
Egyébként pedig el kell, hogy szomorítsam a háborgó tömeget: a telefon nagyon jól sikerült, az Apple szokás szerint odatette magát, és ezúttal sem múlta alul a várakozásokat. Jó kis telefon, jó kis képességekkel. Ja igen: nekem Samsungom van.
